Emlékeztek még az iskola ajtajára, ahol a kijárás mára már nehezebb, mint volt, köszönhetően egy rendőrségi vizsgálat állandósult fejleményeinek? A dolog fokozódik, forrnak az indulatok – avagy hogy határoz a tantestület, ha túl sok listát kap a portás?
Mint itt már olvashattátok, azok után, hogy egy diákot megtalálnak egy kocsmában némi illegális tudatmódosítóval, forrásaim szerint eladásra készen állva, a hivatalos kommunikáció szerint a rendőrségi vizsgálat idejéig „felszerelik a kapucsengőt és ebédszünetben (...) nem lehet kilépőcédula nélkül elhagyni az iskolaépületet” (idézet a témával korábban foglalkozó posztomból). A kapu aztán hogy, hogy nem, itt marad, kilépőcédulával, mindennel.
Hogy pontosak legyünk, nem csak ebédszünetben nem lehet kimenni, hanem fél kettőig, amikor a tanítás a legtöbb embernek véget ér. Igen ám, de nem is olyan kicsi az a csoport, akik már hamarabb mehetnének haza – mi például keddenként 11:45-kor már be is fejeztük a napot, sőt, van, aki 10:50-kor. Szerencsétlen portásnak ennek kezelésére átnyújtottak 6-8 listát rajta névsorokkal több évfolyamról, s lévén portás, ő aztán nem fog tudni minket a nevünk alapján beazonosítani – elvégre sosem hallja azokat. Ráadásul, mint ma megjegyezte, s ez számomra is teljességgel érthetetlen, nem névsorban vannak a listák, megduplázva a névkeresésre szánt időt. Közben persze meg van, aki sutyiban kirobog. Szó mi szó, ez a felállás minimum problémásnak nevezhető.
Na de nem kell félni, jön az új rendszer! Már tizedik elején is rebesgettek be- és kilépőkártyákat leolvasóval, nos, a kártya az jön is.
Itt le kell szögeznem, hogy engem ez az egész nem annyira érint. Nem érzem praktikusnak és helyesnek a megoldást, de nem omlik össze körülöttem a világ emiatt a megoldás miatt. A nagy többség azonban már a kilépőcédulás rendszert is eretnekségnek érezte (s volt, aki kiírta MSN-mottónak, hogy „Kapucsengő? Mi ez, zárda????” , amit már majdnem olyan mókásnak találtam, mint a Bödőcs-féle „Mi lesz a következő? A KENYÉR?!”-t annak idején), s most aztán pláne kiakadtak. S bár nem értem, miért, ez a felállás nyilvánvalóan felfoghatatlan egy személyiségközpontú suliban. Ha ezt így folytatják, be kell, hogy zárjon a suli melletti CBA, mert vevőinek 70%-a nem tud kimenni vásárolni.
Ez teljességgel spekuláció, de nem a sajátom, mindenesetre elgondolkodtató (igen, itt eddig a "meggyőző" szó szerepelt - a szerk.): talán történt valami, amiről minket nem tájékoztattak. Bár az eredeti verzió az – erősen túlzás – emberrablás gondolatát vetette fel, de enyhébb formában még lehet is benne valami. A suli melletti gyalogátkelőhelyen rendszeresen történnek balesetek, nehéz ott gyalogosnak lenni. Annak idején a szülők egyhangúlag nem akarták, hogy az évfolyamunk tagjai kimehessenek a CBA-ba – pedig oda még csupán a járdaszigeten is el lehet jutni, az elütés kockázata így, lássuk be, minimális. Mindezt úgy, hogy más évfolyamokról kijárhattak.
Lehet, hogy egy ’fontos embert’ – s ezt a terminust mindenki értelmezze maga – baleset ért a kínai büfé felé menet a gyalogátkelőhelyen, s emiatt a tanárok totális óvatosságra váltottak? Most meg már csak a praktikum vezérli őket?
Na de vissza a tényekhez! Ha feltételezzük, hogy a korábban már kitárgyalt imagevédelem érdekében, s még azért állították be ezt a rendszert, mert (ami tényleg probléma volt, de érdekes módon csak a „petyhüdtkezűbb” tanároknál engedték meg maguknak a diákok) a boltban vásárló gyerekek rendszeresen elkéstek az ebédszünet utáni óráról, akkor… akkor sem oké. Ez volt a félhivatalos magyarázat, s csupán spekulálnék, ha azt mondanám, nem igaz. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy ez egyáltalán nem egy „AKG-s” megoldás. Nem is azért, mert tüneti kezelést nyújt, s nem oldja meg a problémát; nem is azért, mert tiltás; egész egyszerűen azért, mert a helyzet kommunikációja értékelhetetlen.
Személy szerint egy érthető, egyértelmű miértre vágyom, ami megmagyarázza, miért mondták először, hogy csak ideiglenes a kapuzárás, valamint azt is, hogy mi az oka, harmadrészt azt is, hogy miért jön most a kártya. Attól tartok azonban, ez csak keveseknek lenne elég. Sokan vannak, akik számára az egész helyzet elfogadhatatlan, s ezt is meg tudom érteni. Amíg nem tudom a pontos okokat, nem tudok jobb megoldást ajánlani – egyelőre csak azt tudom javasolni, egyértelműsítsük a szituációt. Ha ez megvan, visszatérhetünk arra, milyen formában érdemes egy ilyen intézkedést meghozni.
Egy ötletem azért van.
Mit szólnátok, ha azokat, akik rendszeresen elkésnek az ebédszünet utáni órákról, nem engednék ki? Igen, már megint a szokásos szövegelésem a következményekről – pozitívakról és negatívakról egyaránt. Túl ortodox lennék? Még mindig? Ne haragudjatok rám.
Utolsó kommentek