Eljutott hozzám egy nagyon érdekes levél. Az eredetit nem idézem, de megítélésem szerint oly sok, a klasszikus félreértések tankönyvi verzióit tartalmazza, hogy válaszomat szeretném itt megjelentetni. A szülő névtelenségi kérését természetesen tiszteletben tartom (már csak azért sem tehetnék másképp, mert hozzám csak a monogramja jutott el).
Szerk.: Ha kapok rá engedélyt, kirakom az eredeti levelet is, stay tuned.
Kedves Szülő!
Először is szeretném megnyugtatni: ha nekem is elküldte volna a levelet, természetesen válaszoltam volna. Teljességgel megértem, hogy szülőként először nem egy diákhoz fordult ez ügyben, s most amúgy is lehetőségem van reagálni rá illetve tisztázni a félreértéseket.
Egy gondolatot szánnék csak a személyemnek szóló megjegyzésekre: köszönöm az "őrült zseni" jelzőt, az első felét nem veszem magamra. Igen, rengeteg a szabadidőm, amit szeretek produktív dolgokra fordítani. Az viszont nem igaz, hogy semmi sem lenne jó nekem vagy mindent kritizálnék: ugorjunk is hát neki a tartalmi elemeknek.
A legelső dolog, amit tisztázni szeretnék, az AKG-val kapcsolatos véleményemmel kapcsolatos. A blog alcíme nem más, mint "Ez az iskola a legkisebb rossz", ami mellett 100%-ig kiállok. Mindamellett, hogy ezen blog eredeti célja az AKG-val kapcsolatos pozitív és negatív tévhitek eloszlatása volt - ergo nem igaz, hogy "Apám Kurva Gazdag" és az iskola nem "a következő generáció libsijeinek seggkinyalóhelye" (elnézést a vulgaritásért). Ajánlom az itteni hozzászólásokat, szerintem jól leírja, miről beszélek (a szerző AKG-s): http://homar.blog.hu/2009/11/17/gyermekkoruakkal_tragarkodtak_a_miklos_utcai_cba_ban - egy AKG-s diák például többek közt a következőt írja: "Sok gyökér jár az iskolába ez tény, de rengeteg értelmes gyerek is, és azért mert valaki baromságokat hall egy iskoláról nem kell általánosítani". Természetesen ez is csak egy vélemény, s a lényeg az általánosítás: a kezdetben ezzel akartam szembemenni. Természetesen tudom, hogy a pozitívumok (fel)sorolása elmaradt, már csak azért is, mert nem érzem magam kvalifikáltnak rá: egész életemben alternatív oktatási intézményekbe jártam, s nagyon sok mindent természetesnek veszek - minderre természetesen gyakran (egyesek szerint túl gyakran) fel is hívom a figyelmet írásaimban. A blog jelenleg egy problémafelvető blog, egy szubjektív problémafelvető blog, ami egyelőre sajnos nem egy közösségi dolog (mert annak szánom), még akkor sem, ha folyosói téma néhanapján az, amikről írok. Erről lejjebb még szót szándékszom ejteni.
Nagyon érdekesnek találtam azt, amit a "lazaságról" írt, ami szerintem valahol az AKG szerves része. Az iskola elképesztő mértékű szabadságot és rengeteg lehetőséget biztosít diákjainak (elég csak a rengeteg szakkörre gondolni) - ezzel természetesen élni és visszaélni is lehet. Van, aki az előbbit teszi, van, aki az utóbbit. A tanárnak sincs rendszerbe épített tekintélye, ha személyével ezt nem vívja ki, az óra összeomlik (megkockáztatom, az AKG gondolatvilágát nézve talán joga is van összeomlani), s baj van. Viszont ha van a tanárnak tekintélye, jöhetnek a kiskörbenülős, sokatnevetős, sokatbeszélgetős, egymásttisztelős órák tanár- és diákszempontból egyaránt. Nyilvánvalóan ez mindig is kérdés marad, az esetek nagy részében azonban jól szokott működni. Amikor nem, akkor viszont jön az ereszdelahajamat.
A rengeteg lehetőség és nagy szabadság kapcsán elmesélnék egy történetet (részletesen itt írom le: http://apamkurvagazdag.blog.hu/2010/12/07/kihagyhatatlan_lehetosegek). Az egyik tanár egyik év elején úgy döntött (persze egy olyan csoportban, ahol már jól ismerte a diákokat), hogy mindenki az év elején megmondja, milyen jegyet "igényel" év végén és garantálja, hogy meg is fogják kapni. Tapasztalatai alapján mindenki úgy is dolgozott, ahogy az igényelt jegy alapján elvárható lenne. Igen ám, de egyszer jött egy diák, aki ötöst kért és kapott, majd egyáltalán nem dolgozott és év végén már be sem járt az órára. Nem áll szándékomban elítélni őt, nem ismerem a történetét, de szerintem jól alátámasztja azt, amit írok. Úgy gondolom, az AKG azoknak való, akik élnek és nem visszaélnek ezekkel a lehetőségekkel (és mellékesen nem szippantja be őket a társaságuk). Azoknak viszont nagyon, mert minden lehetőségük adott lesz, hogy kiteljesedjenek.
"Ha minden hazugság, amit ír a diák, akkor miért nem indul egy másik blog, amiben a diák érvelései meg vannak cáfolva?" - írja Ön. Szeretném remélni, hogy azért, mert nem minden hazugság, amit írok (és a félreértéseken és hibás megfogalmazásokon kívül nem hinném, hogy valaha is hazudtam volna a blogon), s szeretném remélni, hogy a velem egyetértő emberek sem hazudnak maguknak és másoknak. Természetesen ez mindemellett egy szubjektív blog, de mindemellett ha hibázom, javítom. Csak tudjam meg! A legtöbb felvetésem azonban szabad interpretáció tárgya és az, hogy "hazugság", egy nagyon erős kifejezés. Persze ez is egy olvasat.
Én mindig is feltételeztem, hogy az AKG iránt érdeklődők - mint ahogyan Ön is tette - nem kizárólag a blog alapján fognak véleményt alkotni, ráadásul legnagyobb részüknek már van véleménye az iskoláról a blog olvasásakor. Ezt tetteivel szerintem Ön is igazolta, de aggodalmait teljességgel megértem.
Ez a blog egyébként nem névtelen, sosem titkoltam, hogy én vagyok a szerző, itt-ott szerepel a nevem is. A blog célja, hogy az általam felvetett kérdéseket és problémákat ne csak a folyosón beszéljük meg - mint ahogy az oldalsávban olvasható, egy olvasóm szerint "Sokunknak sokféle problémája van az iskolával, az iránnyal, amelyben ez az egész halad, és valóban nincsen olyan működő fórum, ahol ezeket megbeszélhetnénk. Az eredetileg e célra létrehozott intézmények, ahogy azt, kedves Luci, sokhelyütt leírtad, impotens, működésképtelen humbugnak bizonyultak". Ezt én is így érzem. Úgy érzem, nincs lehetőségem apróbb strukturális vagy általánosabb kérdéseim felvetésére, úgy érzem, nincs erre fórum. A tanáraimmal, tanításukkal kapcsolatos véleményemet megfelelő módon eljuttatni hozzájuk nem tudom (a tanárértékelési rendszert nem találom kellőképpen nyíltnak, őszintének, személyesek és visszajelzést igénylőnek). Ha a blog nem kerül évfolyamom patrónusainak figyelmébe, én magam mutattam volna meg, ha már mindent leírtam, amit le akartam írni.
A "kábítószerbotrányról" és a hasonló dolgokról társaságomból és életmódomból adódóan alapvetően csak pletykákról tudnék szolgálni (bár én azt is komoly tünetnek érzem, hogy néhány tényleg elképesztő volumenű történetet mennyien tartanak igaznak). Olyat már személyesen is tapasztaltam, hogy egy tábor utolsó estéjén valaki az italtól kábán a Harry Potter-regényekről hablatyolva feküdt szállásunk folyosóján, miután az évfolyam nagy része a Balaton partján adta körbe a vodkát, míg a tanárok egész éjszaka pár vízipipázáson kapott diákkal beszélgettek. Ilyenek vannak, mint ahogy szerintem mindenhol vannak, a bennük való részvétel senkinek sem kötelező: az AKG-ban egész egyszerűen több lehetőség van, amikkel jobban vissza is lehet élni.
Én egyébként elsősorban ennek fényében ítélném meg, jó-e az AKG a gyermekemnek. Természetesen az, hogy ez pozitívum vagy negatívum-e, az adott diákon, a közösségén és a tanárokon is múlik. A koncepciót személy szerint mindig is alapvetően jónak találtam.
A levélben szereplő kérdések és felvetések nagy részét "(Gyakran) (Ismételt) Kérdések"-bejegyzésemben a fentieknél részletesebben kitárgyalom: http://apamkurvagazdag.blog.hu/2011/01/13/gyik_51
Köszönöm, hogy közvetve megkeresett:
Kelemen Csaba Herkules (alias TooNormal)
Utolsó kommentek