Elnézést a faramuci szójátékért. Csupán ezzel szándékoztam felvezetni a közgáz két tanítási válfajának (GO és YE) bemutatását.
Ez a két lehetőség teljességgel vagylagos. Jellemzően a YE hetedik elején egy nagyon érdekes dolognak tűnt számomra, hogy aztán tizedikre, amikor választani kellett a GO és a YE között, a lehető leghamarabb menekülni kezdtem már az ötlet elől is.
A GO (Gazdálkodj Okosan) szimpla közgazdaságtan, kötvény, részvény, bank, súlyadó, biztosítás, euró, ez, az, emez, amaz. Elöljáróban az Óráról órára-poszthoz: én nagyon szerettem, sokan kevésbé. Engem mondjuk egyébként is érdekelnek a reáldolgok. Plusz érdekes, hogy a közelmúlt gazdasági szempontból talán legkaotikusabb évében volt szerencsénk tanulni ezekről.
A YE az érdekesebb, újabb példája az AKG azon ötleteinek/intézkedéseinek/módszereinek, ami az új szárny felépítése utáni anyagi nehézségek okán bekövetkező intellektuális hígulás után sokat vesztett értékéből és eredményességéből.
A YE (Young Enterprise) egy nemzetközi ötledék, lényege az, hogy a gyerekek csinálnak egy kis cégecskét, kitalálnak egy terméket, részvényeket adnak ki az iskolában, a terméket versenyekre viszik, ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi. Ez egy nagyon jó gondolat! Ezzel semmi baj sincs! Itt sikertörténetek vannak!
A probléma ott kezdődik, amikor Szarokasulira Szilárd rájön, hogy megfelelő szarkavarással a YE keretein belül az egész évet megúszhatja anélkül, hogy bármit kelljen csinálnia.
Mindig is a differenciálás híve voltam. Az AKG alapfilozófiájának azon része, hogy „nem jutalmazunk, nem büntetünk”, meglátásom szerint (a jelenlegi „felhígult” diákközösségben, ne feledjük) csupán oda vezet, hogy a rendszer normális működését erőn felül elősegítő (vagy akár csak nem gátoló) egyének azt fogják érezni: „Minek? Még a mi fejünkre szarnak jobban” (hiszen, ne feledjük, aki rinyál, akivel baj van, arra figyelni kell).
A YE egy zseniális ötlet, de nem engednék rá mindenkit. Lennének emberek, akiket köteleznék arra, hogy a hétköznapi órai keretek között zajló órákra menjenek, mert négy év után pontosan lehet tudni, ki az, aki csupán a bliccelési lehetőséget keresi a YE-ben, ahol sokkal enyhébb a tanári felügyelet.
Vannak a fent jelzett sikertermékek és a „normál” produkciók, az ilyenek, akik csinálgatták, csinálgatták, bőszen plakátolgatták a suliban, de azért szerették, amikor lehet, mellőzni a gyűléseket és hasonlókat. Amolyan hétköznapi kamaszok teljességgel elfogadható munkaeredménye.
És vannak azok, akiknél a tanár kijelenti, hogy nem hajlandó a továbbiakban vezetni a csoportot, mert felháborítja, hogy mennyire leszarják a produktumot.
Van különbség a három variáns közt. Megkockáztatom, a legelsőt leszámítva mindegyiknek a GO-ra kellett volna menniük a nettó begyűjtött információmennyiséget nézve.
Utolsó kommentek