Apám Kurva Gazdag

Az AKG tanulója blogot ír. Számára ez az iskola 'a legkisebb rossz'. Azokat a helyzeteket bocsátja vitára, amiket problémásnak lát.

Ezúton felhívja az Olvasó figyelmét, hogy a blog, amíg mást nem állít, nem tényeket, hanem szubjektív észrevételeket közöl! Problémákat vet fel, hol a szerző sajátjait, hol egy kisebb vagy nagyobb csoportét. Az már az Olvasó felelőssége, hogy mit kezd a felvetésekkel.

Fácsebukk/Arckönyv/Egyéb vicces elnevezés

Vélemények (a teljesség igénye nélkül)

És továbbra is azt javasolnám, hogy ne állj meg azon a ponton, hogy valamiről kijelented hogy szar. Írd le hogy hogyan lehetne jobb, ha már elszaródott. Illetve, ha látsz valamit a lejtőn megindulni, hogyan fordítanád meg. Ettől nem tűnnél okoskodónak, vagy más dolgába beledumálónak, sőt. (Cradle)

Sokunknak sokféle problémája van az iskolával, az iránnyal, amelyben ez az egész halad, és valóban nincsen olyan működő fórum, ahol ezeket megbeszélhetnénk. Az eredetileg e célra létrehozott intézmények, ahogy azt, kedves Luci, sokhelyütt leírtad, impotens, működésképtelen humbugnak bizonyultak [...] De persze kerülném a túlzott cinizmust, csakúgy, mint a kielemzésed, az önajnározás azonban - még ha jól tudom is, hogy nem annak szánod - azért csak önajnározás marad, ebben a minőségében pedig óhatatlanul visszatetszést kelt (sőt, helyenként nevetségessé tesz). (Radnóti András, via Facebook)

Ha a szerkesztő valóban egy diák, akkor elsősorban a tanárok számára szeretnék gratulálni, akik kinevelik a jövő számára perspektivikus és környezetét pozitívan formálni képes új generációt. Az előző cikkhez csak annyit, hogy mint a jelenlegi wikileaks.org eset is mutatja mindig is lesznek olyanok aki inkább el szeretnék kendőzni az igazat, de ott lesznek azok is, akik kiállnak azért. (Dr. Lenkei Noémi)

A szerzőnek (…) respect, hogy belsősként felvállal egy ilyen írást. Kár, hogy a mi sulinkban nem lehetett hasonló. Sok sikert! (boniem)

A blogod kell ennek az iskolának, és bár személy szerint nem mondanám hogy "így tovább", de élvezettel olvasom amiket írsz... (the.freeman42)

„…sok írással tudok azonosulni, bár nem biztos, hogy én is ugyanilyen drasztikus mértékekben gondolkodom. Mindenesetre jó olvasni más véleményt is, mint a sablondumát.” (Cselőtei István, via Facebook)

„Teljes mértékben támogatnék egy blogot, ami az iskoláról szól, és ami elemez, nem csak dicsér, ez a jelenlegi viszont sajnos hazug és félrevezető, intoleráns, bántó.” (Baranyai István)

„Azt hittem, hogy csak én vagyok túl kritikus, és velem van a baj, de ezek szerint nem.” (Nussi)

„Értem én, hogy a blogod pusztán építő jellegű kritika kíván lenni, de többet használnál ha mondjuk elárvult madárfiókák fölé emelnél fedelet (…) jó ahogy csinálod, azzal nem értek egyet, amit csinálsz. Mert egy jó kritikai érzékkel rendelkező valakinek - márpedig te ilyennek tűnsz - rengeteg dolog van amit érdemes is hosszabban górcső alá venni. Villon se az orrtúrástól vált korának krónikásává... ” (Léderer Balázs)

Posztodban nem a tantárgy blokk, hanem sokkal inkább a tantárgyakat tanító tanárok (köztük az én személyem) kritizálására helyezted a hangsúlyt, és erről nem állt szándékomban veled vitát folytatni, véleményt cserélni. (Hegymegi Mariann)

„Ez voltaképp olyan, mint egy nyilvános tanárértékelés.” (egy évfolyamtársam véleménye)

Szigorúan személyiségközpontú címkék

abszurd (12) ajtó (8) akg karácsony (3) akg szülinap (2) akg terminológia (24) alkotóház (3) alkotókör (8) amiről nem beszélünk (8) angol (3) apró (1) az osztály (film) (4) becstelenség (2) bedemárton (3) belső (7) bevezetés (2) cigaretta (7) csengő (5) csibe (8) diákság (16) differenciálás (2) dolgozat (7) e. (3) egy átlagos nap (6) ének (3) érettségi (1) erőszak (1) értékelés (13) ezmegaz (17) f. (5) fesztivál (5) filozofálgatás (8) frissítés (1) go (1) gyik (2) h. (5) házi feladat (1) heti (1) heti apró (10) hipokrita (7) hozzáállás (20) hülyegyerekek (2) humor (1) i. (1) informatika (3) irodalom (2) iskolaújság (5) j. (2) jócucmák (9) jokkmokk (1) k. (1) képességek (1) kisebbségben (1) kisszínes (4) komment (1) kommunikáció (11) komoly (19) korlát (7) közgáz (5) közösség (15) kreatív (8) külvilág (1) l. (4) liberál (18) m. (2) matek (1) matematika (2) média (7) mi. (1) mindennapi naplólapok (14) mo. (2) n. (2) nagy lépés előre (2) német (5) népnevelde (3) nevelés (9) nó. (1) nyelviév (8) nyitás (1) nyitótábor 11 (3) o. (1) offtopik (1) oldalak (1) óráról órára (19) ötlet (3) p. (1) pályázat (1) patrónus (15) pedagógiai program (3) petyhüdt kéz (12) póker (1) portás (1) posztlista (1) projekt (1) r. (2) rajz (3) reakció (19) rendszer (21) restauráció (5) st. (1) számolgatás (2) szemforgatás (8) szervezés (23) szimptómák (10) szolgálati közlemény (29) szülő (1) t. (3) tábor (1) tanár (10) témahét (5) termtud (5) testnevelés (4) tizenkettedik (1) történelem (3) vendégszerző (4)

Utolsó kommentek

  • TooNormal: @szegfű77: Köszönöm, hogy reagáltál :) Közben már elköltözött a blog (ide: alternativity.postr.hu/... (2011.06.14. 21:42) Tanárértékelés
  • szegfű77: Szia, mint épp értékelésben lévő tanár írok Neked.:) Igen kétévente van egy felülvizsgálat, ami l... (2011.06.08. 08:08) Tanárértékelés
  • akghibrid: Természetesen nem kívánok veled párbeszédet folytatni, mivel az általad használt stílus rendkívül ... (2011.03.12. 18:48) A másod-nem-közlés esete a bloggerrel
  • TooNormal: @TooNormal: Csak annyit tennék még hozzá(d) befejezésképp, hogy a levél szerint az elzárkózás első... (2011.03.12. 18:37) A másod-nem-közlés esete a bloggerrel
  • TooNormal: @baranyaiistvan: István, szerettem volna, ha ennek a kis vitánknak "szépen" lehetett volna vége, d... (2011.03.12. 18:25) A másod-nem-közlés esete a bloggerrel
  • Utolsó 20

A patrónusi rendszer – csodás ötlet, recsegős megvalósítás

2010.10.05. 19:43 TooNormal

A patrónusi rendszer önmagában zseniális. Tényleg. Minden gyerek kap egy tanárt, aki a hét év során mecénása és különleges felnőtt-ismerőse, amolyan iskolai szülője lesz. Fantasztikus ötlet, olyannyira, hogy már csak elrontani lehet.

"Itt minden gyereknek van egy patrónusa, egy olyan felnőtt, aki végigkíséri az életét, és a tanárok munkájának fele ebből áll..." - Horn György
Kezdjük az elején, a nyitótáborban (a patrónusokról kicsit részletesebben már itt is írtam egyébként). A hatodikos-hetedikes gyerek nagy izgalommal lemegy a tizedikesek által szervezett táborba, s az öt nap végén választ a hat, a tábor elején teljesen idegen emberből egyet patrónusának.
Érezzük a problémákat? Én nem vagyok annak ellenére, hogy egy felsőbb évfolyam szervezzen egy tábort, de én speciel ezt a sorsdöntőt a felnőttek szervezésére hagynám. Ez csak egy apróság, szubjektív megjegyzés. A nagyobb probléma azonban az, hogy a patrónusjelöltekről cirka fél órás, csoportos beszélgetések alapján kell eldönteni, akarnánk-e/tudnánk-e számítani rá hét évig, mint egy különleges személyre. Szerintem egyrészt erre sokkal hosszabb, mélyebb interakcióra lenne szükség (még akkor is, ha a csoportfoglalkozásokon gyakran jelen van egy-egy patrónusjelölt is), másrészt még ha ez rendelkezésre is állna, akkor sem érzek egy tizenkét-tizennégy éves gyereket képesnek arra, hogy el tudja dönteni még akár egy teljes heti ismeretanyag alapján, hogy kihez akarja ilyen szinten „kötni” az elkövetkezendő hét évét. Ráadásul tényező (lehet) az is, milyen gyerekek akarják ugyanazt a patrónust választani – ezzel sem vagyunk tisztában a döntés meghozatalakor.
Sőt, miféle döntés is ez! Gyakran vezéráldozatokkal jár. Mivel nagyjából egyforma létszámú csibékre van szükség, 100%, hogy lesz olyan, aki nem kerül ahhoz a patrónushoz, akihez a leginkább szeretne (a ’szeretne’ létjogosultságát öt nap után most nem kérdőjelezném meg). Ennek megoldásául a hat (mikor mennyi) patrónusjelöltet sorszámozva „adja le” az ember, s a patrónusok aznap délután/este végigveszik a listákat és onnantól kezdve – igyekezve mindenkit a lehető legmagasabb „sorszámú” választottjához igyekeznek juttatni, ez azonban néha nem sikerül. Lényeg a lényeg, már a kezdetek kezdetén is előfordulnak áldozatok – de nem katasztrófa, úgyis megalapozatlan a döntés. Szinte senkit sem ismerek, aki akár csak egy évvel később is ugyanazt a sorrendet állította volna fel.
 
Na de lépjünk is tovább! Az iskolai hétköznapok pörgős világában a patrónusod az, akire mindig számíthatsz, akivel megbeszélheted a gondjaid, akár azt is, amit otthon nem akarsz vagy nem tudsz. Ismét, ez van szerencsés esetben, ha jó patrónust választottál magadnak felületes impresszióid alapján. Ez esetben – ha a felszínt nézzük – remekül működhet a patrónusi rendszer. Igen ám, de – ez csak saját tapasztalat, s lehet, hogy csak az én patrónusom/saim volt/ak ilyenek – ha konfliktus lép fel a diák és a tanárok (mondjuk a patrónusi kar) között, akkor az ember minimum az várná, hogy a patrónus – lévén különleges és fontos – legalábbis félúton legyen a tanárok és a diák között, ha nem is éppen teljességgel csibéje oldalán. De az, amit én tapasztalok, miszerint a patrónus konfliktushelyzetben csupán egy tanár a sok közül, s igazából lényegtelen, hogy az illető a csibéje-e avagy sem. 100 százalékban a tanárok mellé áll. Ismétlem, lehet, hogy csak az én patrónusom ilyen, az ilyen és ehhez hasonló dolgok azonban felvetik a kérdést: minek egy patrónus? Ne hagyjuk inkább, hogy magától kialakuljon egy szorosabb kötelék valamelyik tanárral, elvégre a patrónus sem tűnik többnek, mint egy kvázi kirendelt tanár?
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a patrónus minden körülmények közt védelmezze a diákját, de, feltételezem, ha hozzá fordul pl. egy otthoni problémával, hajlandó felvállalni a konfliktust a szülőkkel (vagy ennyire naiv lennék?) – akkor a tanárokkal miért nem teszi meg ugyanezt? Hol a különlegesség, hol a varázs?
 
Ne is beszéljünk a csibe összetételének fontosságáról. Majdnem annyit számít, mint a patrónus személye. Nyilvánvalóan nagyon rosszat kell húzni a kalapból, hogy ez félremenjen, de a mi csibénknek például sikerült – annyira más, egymás iránt annyira nem érdeklődő, vagy akár egymást utáló emberek laza közössége, akik aztán tényleg csak a csibefoglalkozáson foglalkoznak a másikkal, de akkor is igyekeznek a lehető legkevésbé. Ez önmagában tönkreteszi a „csibeközösséget”, de persze nem akadályoz egy harmonikus kapcsolatot a patrónussal. S mégis, ez is egy olyan tényező, amit könnyedén kezelhetnének a diákok vagy éppen a tanárok, ha nem öt nap után(!!!) állítanák össze a hét évre szóló közösségeket.
Egyébként ezek a közösségek, bármennyire is szerették volna annak beállítani a patrónusok, rendelkeznek némi volatilitással. Nálunk volt rá példa, hogy két srác annyira nem bírt együttműködni a patrónusunkkal (egyszerűbben fogalmazva: utálták, mint a szart), hogy egy-másfél hónap szülőkkel és tanárokkal megspékelt megbeszéléssorozat után átkérhették magukat egy másik csibébe. A lehetőséggel éltek is. Ráadásul, ne feledjük, egy adott gyerek elmehet a suliból, jöhet helyette más (az új gyerekek egyébként tudomásom szerint nem is választhatják meg a patrónusuk, hanem a létszámkiegyenlítést szem előtt tartva kap helyet egy csibében), vagy ad absurdum a patrónus is lecserélődhet, mint nálunk. Egyébként amikor régi patrónusunk elment, egy darabig nem is lehetett tudni, hogy új jön-e, ismerjük-e, tanított-e minket (nem, egy órát tartott nekünk négy év alatt összvissz, minden kritika nélkül mondom), vagy szétosztanak minket a többi csibe közt ÉS, hogy ebben az esetben választhatunk-e csibét egyáltalán. Kaotikus, és még rendkívül finoman fogalmaztam. A mi esetünkben egyelőre nincsenek túl nagy tervek, sokan a csibének egyáltalán semmi értelmét nem látják és a félidőben érkezett, ismeretlen patrónust is nehézkes volt eleinte hová tenni (egyébként van olyan AKG-s, aki a sors kiszámíthatatlansága miatt évente kapott új patrónust… hát ennek mi értelme van?).
 
A végére hagytam a legfontosabbat, ami engem a legjobban zavar: a patrónusok szaktanárok. Hogy ez miért probléma? Azért, mert állandóan órát tartanak, mindenféle évfolyamon, gyakran állandó jelleggel, gyakran alig látjuk őket, s az interakcióra még kevesebb lehetőség van… én megértem, hogy az iskola létszáma felduzzadt, de mindennek ellenére sokkal ritkábban tudunk kommunikálni a patrónusokkal, mint az egészséges lenne. Azt se feledjük, hogy lévén szaktanárok, rengeteg gyerekkel kell foglalkozniuk, s így – még ha egyénfüggően csak minimálisan is – kevesebb idejük és energiájuk jut ránk.
Egy ideális AKG-ban, amit nem kötnek anyagi nehézségek, szerintem a patrónusnak az lenne a munkája, hogy patrónus legyen – főállásban. Nem szaktanár, hanem patrónus. Ez a munkája, ezért kapja a fizetését, mindig velünk foglalkozik. Így lehetne tényleg, igazán az a „tanárszülő”, aki mind a hét éven át ott van mellettünk, s segít nekünk. Így lehetne olyan valaki, aki felvállalhatja a konfliktust a szaktanárokkal, ha szükség van rá. Így tudna ránk elég időt és energiát fordítani, így tudná összekovácsolni a csibét igazán (még ha a legtöbb csibe jól is működik). Mondom, egy ideális világban ilyen lenne egy patrónus.
 
Ámde még ebben a messze nem ideális világban is érdemes lenne kicsit megcsiszolni a patrónusi rendszert, hogy újra régi fényében ragyogjon.

A bejegyzés trackback címe:

https://apamkurvagazdag.blog.hu/api/trackback/id/tr692347812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

barbibaba14 2010.10.06. 19:08:14

Kedves blogger, akinek az édesapja kurva gazdag!

Így, végigolvasva eddigi munkásságod, hadd éljek egy kissé távolinak ható, ám szerintem mégis találó analógiával.

Ken világában minden Barbielánynak szőke haja van, ami, (tudvalevő, hogy a barnahajú Barbieknak legalább C-s a kosármérete, míg mondjuk a szőkéknek maximum B-s), lehet, hogy szívesebben hancúrozna barnahajú Barbiekkal. De amint csak velük lehetne lepedőakrobatikázni, rögtön hiányoznak a szőkék. Ráadásul azoknál nincs szilikonimplantátum, ami olyan mű érzést kölcsönözne.

Feltételezem, hogy el tudsz tekinteni, Kedves Blogger, a ténytől, hogy a Barbie babák műanyagból vannak. Enélkül eléggé halálra lenne ítélve a gondolatmenet.

Én állami iskolába jártam mielőtt AKG-s lettem, pontosan tudom, milyen az. Azt mondod az AKG-s tanárok gyengekezűek. Én azt mondom mazochista vagy. Nem tudod milyen az erőskezű. Nem tudod milyen egy igazi, rendes osztályfőnök, aki tényleg szarik a fejedre. Nem tudod, milyen ha arcra kell heti 2 alkalommal az igazgatói irodában hallgatni, hogy még egy húzásod van és repülsz. Jó neked itt, hidd el.

Értem én, hogy a blogod pusztán építő jellegű kritika kíván lenni, de többet használnál ha mondjuk:
1. elárvult madárfiókák fölé emelnél fedelet
2. segítenél anyucinak mosogatni (hacsak el nem végzi azt más helyette, gondolom a "sanyarú sorsú gyerek" szintén "sanyarú sorsú szüleinek" belefér
3. megpróbálnád meggyőzni O. Viktort, hogy egy nagy, piros bohócorral komolyabbnak tűnne a következő sajtótájékoztatón

Üdv: Barbibaba14

TooNormal · http://alternativity.postr.hu/ 2010.10.06. 19:29:32

Köszönöm a - minden bizonnyal - építő kritikát, kedves olvasó.

Sajnálom, ha az a kép jön le a blogról, hogy utálom az iskolát. A patrónusomtól kezdve egyre többen jelezték ezt nekem. Erről semmilyen formában nincs szó. Ez a blog egy amolyan osztálytársak-érdeklődők számára fenntartott házi illúzióromboló, pozitív és negatív jelleggel is - bár előbbivel, elismerem, jócskán el vagyok maradva. Én voltam a legboldogabb, amikor a tanárok elolvasták a blogot - és elismerték, sok mindenben igazam van.

Nem rossz a suli, de lehetne még jobb is. Az iráskészségem edzése és a problémák félnyilvános megvitatása meg aztán sosem ártott senkinek :)

Köszönöm, hogy hozzá(m)szóltál.

barbibaba14 2010.10.06. 20:41:42

@TooNormal:

Nem támadó jelleggel követtem el a kommentemet. Tudod, nekünk is volt egy hasonló blogunk - még az előző iskolámban. Fontos különbség, hogy ők nem örültek, amikor elolvasták. Nagyon nem. Sőt!

Csak tudod, vannak mocskos kis apróságok. Például, hogy ne váljon a "házi-illúziórombolás" ok nélküli, rebellis-maszturbációvá, ha érted mire gondolok. Ne fröccsenjünk a saját küszöbünkre, ugyebár.

TooNormal · http://alternativity.postr.hu/ 2010.10.06. 21:18:04

@barbibaba14: Reméltem is, hogy nem volt támadó jellegű :) Jelenleg azonban sajnos nem tudom, mi merre hány méter.

S lévén a blognak célja, hogy egyszer majd a tanároknak is egy potenciális utat mutasson, helyenként belefér az, amit akár rebellis-maszturbációként is értelmezhetünk ;)

Érdemben fogok tudni reagálni a hozzászólásaidra holnap, illetve a hétvégén. Akkor már tisztábban fogok látni én is és ki tudok jelölni egy új, konkrét csapásirányt :)

barbibaba14 2010.10.06. 21:55:23

@TooNormal: Nekem nem kell reagálni, értem mire gondolsz, és értékelem is, ráadásul élvezet olvasni (kicsit sok az idegen szó - ha az írói kvalitásokra(!) gyúrsz ezt a fajta fölösleges, úgymond verbális-exhibicioizmust(!) szerintem hanyagold - érzem ez alatt azt, hogy néha fölöslegesen használsz idegen szavakat. Én megértem, más nem biztos.

Igazából hajrá, jó ahogy csinálod, azzal nem értek egyet, amit csinálsz. Mert egy jó kritikai érzékkel rendelkező valakinek - márpedig te ilyennek tűnsz - rengeteg dolog van amit érdemes is hosszabban górcső alá venni. Villon se az orrtúrástól vált korának krónikásává...

Lederer Balázs voltam, amúgy.

TooNormal · http://alternativity.postr.hu/ 2010.11.23. 13:56:30

@barbibaba14: Erre muszáj most újra reagálnom: a jelek szerint itt sem örülnek. :) Az a bizonyos új csapásirány és gondolata pedig egyelőre, úgy néz ki, elhalt. Kár érte.
süti beállítások módosítása