Nem kellene egy, a világ kisebb és nagyobb dolgairól való beszélgetésre alapuló, akár fakultatív „tanóra”? Volt már ilyen ötlet?
Rendszeres hírfaló vagyok. Napi rendszerességgel követem a kis- és nagyvilág eseményeit. Hazug politikustól az alkotmánytervezeten át egyéb hülyeségekig. Önmagában megérne egy hosszabb írást, hogy hogyan alakul ki ez a folyamat, hogyan találja meg egy, ebbe az egészbe saját magától belekerülő fiatal azokat az orgánumokat és hangokat, amik érdeklik és amikkel egyetért – ennek azonban itt nincs most helye. Aminek talán van, az az, hogy az AKG-ban talán szintén jól jönne valami ilyesmi. Egy óra, ahol szervezett keretek közt beszélgetnénk a világ dolgairól. Szigorúan csak idősebbeknek – ne értsen félre senki, én csak azt nem szeretném, hogy az ifjabb ifjúság, aminek még annyira sincs kialakult véleménye, mint a 17-18 éveseknek, befolyásolva legyen.
Bár még mindig nem írtam az angolórákról, annyit gyorsan megemlítenék, hogy heti három óránkban folyamatosan a körben ülős-beszélgetős rendszert használjuk (legfelső csoport, a többieknél azért nem így működik persze). Az állandóan fantasztikus hangulat és a sírva röhögés mellett általában komoly témákról beszélgetünk, komolyan – meglepően jól működik a dolog egyébként. Nemrég Líbia és a többi arab ország kaotikus állapota volt a téma. Jövőre lesz Circle Speak, felteszem, az szintén erre fog majd hasonlítani. Ezeket az órákat leszámítva nem is nagyon tudok olyat mondani, ahol valami „aktuális” hosszabb távon előkerül vagy egyáltalán előkerülhet. Médiaórán a WikiLeaks (s ki tudja, később talán Charlie Sheen?) került szóba egyszer meg természetesen a West Balkán, néhanapján (főleg régebben) esetleg a csibén ez-az. Nyitás… ezt inkább hagyjuk. Tanáraink szoktak néha érdekes apróságokról kisebb előadásokat tartani, de ez, lássuk be, nem ugyanaz, mint amit én keresek – mindemellett persze rendkívül érdekesek.
Szerintem megfontolásra érdemes lehet egy, a világ aktualitásait negyven percben átbeszélő, felnőttekkel-gyerekekkel jól összerakott óra ötlete. Nem a tájékoztatás lenne a célja, már csak azért sem, mert az eredendően szubjektív (mind minden). Értelmes és érdeklődő felnőttek és gyerekek beszélgetnének fontos és „fontos” dolgokról a világban.
Természetesen hasonló alapötletre épülve lehetne az általam javasolt kötelező alkotókör valami hasonló dolog, nyilvánvalóan egy kicsit másképp, talán egy fokkal jobban a tényközlésre, az összefüggések megvilágítására helyezve a hangsúlyt a kötetlen véleménycsere helyett (lévén szó fiatalabbakról). Átkozottul nagy felelősség lenne – elvégre valamilyen mértékben világképet formálna. Talán ez több is, mint az átlagos tanári feladat: az információátadás. Hiszen, ha belegondolunk, a matematika vagy a biológia esetén nincs szó szubjektivitásokról, lezáratlan kérdésekről, magánvéleményekről.
Némileg előítéletes, tudom: humán orientációjú tanárok vihetnék hetedikben-nyolcadikban (ill. kilencedikben-tizedikben is) az informáló-tájékoztató jellegű szak/alkotókört, majd utána voltaképp bárki egész egyszerűen társalogna a diákokkal a mindennapi nagyvilági eseményekről.
Az enyhén ironikus, hogy a fenti forgatókönyv esetén valószínűleg én magam lettem volna egyike azoknak, akik kevéssé lettek volna megelégedve az „első etappal”: talán túlzottan el- illetve belemagyarázósnak találtam volna. Különböző, a diákok érdeklődési körére szabott, érdekes újságcikkekkel, könyvekkel orvosolnám önmagam hipotetikus problémáját. Az egész lehetne egyfajta tájékozódós-tájékoztatós szippantás a nagyvilágba az első pár évben (annak minden felelősségével), aztán fokozatosan a véleménycsere felé irányulva érne a foglalkozás a résztvevőivel összhangban. Fejlesztené a vitakészségeket is (a kilencedikes angolóráim egyik elsődleges célja volt ez, szerintem remek választás egyébként). Igazi személyiségközpontú, alternatív javaslat, nem? Az összes logisztikai és felelősségi nehézség mellett és ellenére is.
Lehetne a neve a történelemóra mintájára "jelenóra".
Utolsó kommentek