Annyian kérdezték már, hogy, azt hiszem, megírom.
Akik ismerik a filmet, tudják, hogy nem egy könnyed esti Hollywood-falatka. Rám rendkívül nagy hatással volt, amikor először láttam. Nyilvánvalóan nem csupán egy tényező vezetett ahhoz, hogy szinte közvetlenül utána levelet írjak a patrónusoknak, hogy nézzük végig (egyébként nálam remekül „vizsgáztak”, mert végül évfolyam-csibeprogram lett a film). Egyrészt úgy éreztem, hasonló folyamatok zajlanak minden iskolában, csak kicsiben. Igen, még az AKG-ban is lezajlanak az ehhez hasonló klikkesedések, ám általában megmaradnak a verbalitásnál (az „általában” kitételnek oka van, bár csak hallomásból ismerek ilyen eseteket és a kiközösítésekhez sok köze nincsen). S nem tagadom, ha kicsiben is, de magamra ismertem az áldozat szerepében.
Mindemellett nem egyfajta erkölcsi dörgedelemnek szántam a filmet, elvégre ezt a hatását pont azoknál nem fejti ki, akiknél szükség lenne rá (rendkívül érdekes leképeződése volt egyébként a „verbális erőszakosságból” való részt vállalásnak az, hogy ki mennyire nevezte irreálisnak a filmet – nem vettem a fáradságot, hogy győzködjem őket: környezettől függően ezt meghagytam O.-nak és az új patrónusomnak, E.-nek). Bár állítom, hogy ha ezt a filmet nyolcadikban levetítik, sokkal kevesebb nehézség vár egy bizonyos gyerekcsoportra az elkövetkezendő két-három, igencsak zabolátlan évben, nyilvánvalóan tizenegyedikben már nem ezért került elő a film.
Nem szólt mindenkinek. Az egy dolog, hogy rendkívül „ütős” a film, s ennélfogva az értelmesebb embereknek mindenképp érdemes megnézni, de az a másik, hogy vannak olyanok, akik – vagy kicsiben, vagy nagyban – megélték ugyanezt (vagy a határon billegtek, hogy ilyeneket csináljanak mással), s nos, azokat ez a film elcsapta, mint egy ötventonnás vonat.
Mostanra már leszoktam arról, hogy mindenkit ki akarjak húzni a saját intellektuális hányadékából. Mindennek ellenére vannak olyan emberek, akik a) nem ülnek hányadékban, b) még kiszedhetők c) felnőttek – nos, nekik szólt ez a film igazából...
Egy személyesebb megjegyzés a végére! Mennyire nehéz valakit megalapozottan elítélni… az ember azt hinné (vagy legalábbis szeretné azt hinni), hogy a mesék fekete-fehér világát legalább részlegesen fel lehet fedezni a valóságban is. Nem ilyen egyszerű.
Van egy tanár, aki egyetértett velem abban, hogy érdemes ezt a filmet korán levetíteni. Ugyanő tette az értékelhetetlen megjegyzést, miszerint minek kritizálom a tanárokat, úgysem fog számítani. Most mit mondjak róla?
Nem illik egy minifelnőtthöz, hogy napról napra kényszerül megváltoztatni az álláspontját a körülötte lévő emberekről!
Utolsó kommentek