Adott egy nyelvi év, ahol a „klasszikus” tanulnivalók száma egy fokkal alacsonyabb (de ettől nem egyszerűbb, a heti majdnem húsz órában tanult második felvett nyelvvel megvannak a magunk dolgai), így besuvasztottak ide egy projektmunkát. A téma szabadon választható, a projekt nagy, az értékelés alapján a diplomamunkára való felkészítésnek is nevezhető – nagyon jó az ötlet, s egyelőre úgy látom, jól is működik.
A projektmunka jelentőségét a tizenegyedik évfolyamon nehéz lenne eltúlozni – mivel nincsenek „klasszikus” órák (az angolt és a testnevelést leszámítva, valamint az idén megkezdett médiát), a bukás vagy nem bukás kérdését teljes egészében a projektmunka értékelése határozza meg. Hogy ez durva-e, vagy sem, pláne a későbbi részletek ismeretében, ezt mindenki döntse el maga – szerintem nincs ezzel baj.
A projektmunka nagyjából bármilyen témában készülhet, nyilvánvalóan megfelelő komolysággal, a maratoni szendvicsevésre való készülés például nem egy vállalható alternatíva. De a programozástól kezdve a könyvíráson át a ruhakészítésen keresztül a filmforgatásig mindenfélét csinálnak és csinálunk, rendkívül változatos az egész. Mivel mindenki maga választ témát és nem rá osztják, ez természetesen segít abban, hogy a munkamorál magasan legyen. Alapvetően egyéni munkáról van szó, de előfordulhat az – osztálytárssal vagy mással – összedolgozás, a közös munka.
Az értékelés abból a szempontból különleges, hogy a hangsúly nem az elkészült munkán van igazából („csak” 50% a végső pontszámban), hanem a projektnaplón (ami ugyebár biztosítja a folyamatos munkát; 20%) és a prezentáción (30%). Ez az az elem, aminek előnyeit és hátrányait nyilvánvalóan nem kell ecsetelnem, mindenki döntse el maga. Adott egy konzulens is, aki értékeli a munkát, természetesen olyasvalaki, akinek van valami köze az adott projekthez, iskolából vagy külsősként, nyilvánvalóan ő is választott.
Az biztos, hogy ez az az év, amikor egy ilyesfajta projektmunkát be lehet illeszteni a tanrendbe, s az ötlet mindenképpen jó, s egyelőre úgy látszik, működik is. Funkciója elméletben a diplomamunkára és hasonlókra való felkészítés, azt most nem fogom tudni megírni nektek, hogy ezt betölti-e – majd pár év múlva, nemde?
Volt már hasonló az iskolában, a családtörténet és az egyik témahét után írandó ötoldalas iromány jut most eszembe – ezekről később. Elöljáróban annyit, hogy megítélésem szerint a projektmunka az ideális megoldás.
Utolsó kommentek