Öt helyett csak három napról, az elmaradt, betegségemből adódóan szintén hiányosnak ígérkező Heti aprókat nagy valószínűséggel a jövő héten fogom bepótolni.
Szerdán kaptuk az értékelőket, mint már megemlítettem. Nekem, mint új patrónussal rendelkező egyénnek, extra érdekes volt olvasni a patrónusi értékelőt, s kicsit szeretnék most általánosságban írni a csibénkről, a csibe légköréről, mivel eddig erre nem kerítettem sort olyan részletességgel, ahogy szerettem volna.
A csibénk nem éppen az egységességéről híres, sőt. Ahogy valaki nálam jobban megfogalmazta, „mindannyiunknak máshol vannak a barátai”, s még ha nem is utáljuk egymást, nagyon sok közünk nincs egymáshoz, szervezési nehézségek és patrónusunk sajnálatosan negatív végkövetkezményekkel járó „csibevezetésének” köszönhetően sem forrtunk össze, de ki tudja, talán egyébként sem sikerült volna ez. Lényeg a lényeg, nagyon érdekes szituációt teremtett egy ennyire egységmentes csibe és egy új patrónus, s ha nem lettem volna része, akkor is amolyan Attenborough-i jelleggel is igyekeztem volna követni az eseményeket. Most így fél év elteltével azt mondanám, hogy az eredeti célkitűzés, miszerint nem egy egységes közösséget kísérlünk összekovácsolni, hanem elfogadni és valamit kezdeni a különbségeinkkel. Mondjuk úgy, hogy nem egy egységes, de egy működő közösséget akarunk formálni magunkból, kicsiben? Én ezzel tökéletesen meg vagyok elégedve a fentiek fényében, örülök, hogy nem akarjuk a világot megváltani.
Ennek talán egyik legkardinálisabb pontja volt az, amikor a csibekarácsonyi ajándékadási húzást (biztos mindenki csinált már hasonlót) beszüntettük, mert az esetek nagy részében olyanoknak adtunk ajándékot, akikkel szinte sosem töltöttünk időt, és olyanokat kaptak, aminél igazából lutri, hogy öröm lesz-e a vége. Számunkra ez a rendszer kényszeres volt és közmegegyezéssel iktattuk. Amikor ezt más csibében vagy más évfolyamon lévő ismerőseimnek meséltem, döbbenettel vegyes sajnálkozással reagáltak: óóó, de hogyhogy? Örülök, hogy eltértünk a normától kis közösségünk egyéni jellegzetességeinek érdekében, ezt már sokkal régebben meg kellett volna tennünk. A csibeközösség jelenleg össz. egy-másfél órát tölt együtt a héten, mivel már kupacaink sincsenek. Innen újrakezdeni lehetetlen lenne és nagyon örülök, hogy nem próbáltuk meg. Nagyon kíváncsian és bizakodva várom a továbbiakat.
A hét hátralévő napjain több különböző tantárgy több különböző óráján is történtek nagyon érdekes dolgok, de ezeknek majd egy külön kifejtést szánok (jó esetben társszerzővel), ugyanis a héten többször is előkerült a szervezett vitáknak a nagyon érdekes kérdésköre, ami már önmagában is megérne egy posztot. Örülök, hogy a dokumentumfilmek témáját dokumentumfilmek nézésével töltjük médián, az utána következő beszélgetések is érdekesek, bár az idő sosem elég.
A projekt hamarosan ismét bemutatást igényel, így sokan ismét lázas catching upba kezdenek. Szerintem mindenki kész lesz áprilisra egyébként, bár biztosan lesznek majd álmatlan éjszakák itt-ott. Ezúton sok szerencsét mindenkinek!
Bár a németcsoport aggodalmaim ellenére is egységesen magas szinten teljesít (hurrá és köszönet), hallomásaim szerint máshol már elkezdődött a szétcsúszás. Bár nem vagyok ott az órákon, kíváncsi vagyok, hogyan fogják ezt kezelni a nyelvtanárok – a nyelvtanulást rétegződő jellegét tekintve leginkább a matekhoz tudnám hasonlítani, ott pedig ezt nem sikerült megoldani. Ezt a kérdést sajnos nem fogom tudni „megAttenborough-zni”.
Péntek délután, irodalmi önképző: inspirációt keresünk. Nagyon tetszik az irány. Azt is szeretem, amikor „technikalitásokkal” foglalkozunk, de a társaságból többeknek jót tenne, ha ott írnánk nyugodt és interaktív körülmények között. A mostani brancsból senkiről nem feltételezem, hogy megúszós okokból választotta a szakkört – eddig is jó volt az irány, a mostani szerintem még jobb: hatékonyabb.
Hoffentlich werden wir gute Sache in Zukunft sehen und erfahren.
Utolsó kommentek