Az átlagos AKG-s nap krónikáját az első tizenöt percnél hagytuk abba, s már ennyi végeláthatatlan fogalomhalmot vetett fel. Miután ezen átverekedtük magunkat, jöjjön a következő, még töményebb falat.
Vége a nyitásnak, irány az első epocha.
Mamma mia, ez hosszú lesz. Nem aprózom el, vegyük végig az egész órarendet úgy, ahogy van. Kétféle fő óratípus létezik, a negyvenötperces óra és az epocha. Előbbi a nevéből adódóan negyvenöt percig tart és takarhatja az angol nyelv, a testnevelés, az informatika- és az énekóra (később a társadalomismeret, nálunk együttéléstan és a közgáz /ld. lejjebb/) bármelyikét. Ezeket a tantárgyakat különböző óraszámban, nem a kupacokban, hanem az angol csoportok…
Anyám. Sose fogok a végére érni, igaz? Az angol csoportok a még iskolakezdés előtt megírt szintfelmérő teszt alapján jönnek létre, differenciált angoloktatás van. Az 1-es csoportban vannak a tukolaplíz-tenkjúverikamacskát kategóriájú nyelvtudás ismerői, a legmagasabb 5-ösbe pedig azok, akik akár már az iskola elkezdésekor (hetedikben) letehetnének egy középfokút és borítékolva van egy felsőfokú a jövőre nézve. A mi évfolyamunkon az ötös csoportból kivált egy hatos csoport, ahol már tényleg a szuperzsenik tartózkodnak, köztük jómagam is. A negyvenötperces órákon az angol csoportok szerint tartózkodunk, általában két vagy három csoport van együtt (az más kérdés, hogy annak idején ezeket a két-három csoportból álló csoportokat is elkezdték A, B és C néven aposztrofálni, így hónapokig fogalmam sem volt, mikor milyen órám lesz, hiába kap mindenki minden év elején egy kiskönyvet, ami voltaképp egy iskolai határidőnapló az órarenddel, kötelező olvasmányokkal, értékelési ponthatárokkal, tanmenettel stb.). Lévén közgáz-suli (Alternatív Közgazdasági Gimnázium), tizedikben valamilyen formában – ugyanígy, negyvenötperces órákban, bár általában közvetlenül egymás után van kettő és így duplaórában szokták megtartani – a közgazdaságtan alapjai is bekerülnek a tantervbe (a „valamilyen formában”-ról külön posztban később).
A másik az epocha. Ez nagy falat lesz, kéretik figyelni, ugyanis ezt a szót is két értelemben használjuk. Adott a négy nagy tantárgy: a matematika, a történelem, az irodalom+nyelvtan (ráaggatva a rajz) és a termtud (ami a földrajz, fizika, kémia és biológia kombinációja). Ezeket írd és mondd nyolcvanperces órákban vesszük három hetes periódusokban. Ez így bizonyára nem érthető, hadd magyarázzam el részletesen. Egy nap során két epochaóra (amit mi sosem nevezünk így, csupán az érthetőség kedvéért használom ezt a műszót) van, a reggeliben három hétig matek van, aztán három hétig történelem. Majd megint matek, majd megint történelem. A délutániban ugyanígy: három hétig termtud, három hétig irodalom. Öt-öt epocha van egy év során, mindegyikben egy nagy témát veszünk végig és epochazáróval zárjuk, ami voltaképp megfelel egy témazáró dolgozatnak. Minden epochára százalékos értékelést kapunk és az öt százalékos érték átlaga adja majd meg az év végi jegyünk. Igen, nincs külön jegy fizikából és kémiából. Az együttéléstan a történelemjegyhez járul hozzá két epochányi értékben a két félévre.
Tehát a nyolcvanperces órák az epochák és a háromhetes blokkok az epochák. Az egyiket epochának hívjuk, a másikat epochának. LÁTHATÓ A KÜLÖNBSÉG???
Na jó, csak gúnyolódom. Remélem, érthető a definíció.
Adott tehát a negyvenötperces órák garmadája, a két nyolcvanperces órával karöltve, nyolcvanhatféle csoportbeosztással. Ismétlem, az első pár hónapban fogalmam sem volt, mikor milyen órám lesz és kivel.
A következő posztokban végigveszem a tantárgyakat, az órák milyenségét. Akkor talán már érthetővé válik, milyen az iskola és akkor végre nekiláthatok a kritikáknak.
Utolsó kommentek