A tizenegyedikes nyitótábor egyesek szerint haszontalan, mások szerint túlhajszolt volt. Én személy szerint élveztem, megismerkedtem új patrónusommal és néhány meglepően jó pedagógiai döntés is felsejlett számomra a tanárok „hadmozdulataiból”. A nyitótábor krónikája, kissé (nagyon) megkésve – első nap.
A társaság nagy részét nem láttam három hónapig. A táborról csupán a tanárok szokásos mesécskés, aranyoskás levelét kaptuk meg, mely konkrétumokkal nem igazán szolgált, de nem is ez a célja, nem is rovom fel. Bezötyög a vonat, indulunk Debrecenbe. Sajnos a tanárok szervezőkéje nem volt kompatibilis a MÁV-val, az elméletben lefoglalt vagon tömve van utasokkal, olyannyira, hogy a jópáran a vagyon „folyosójára” szorulunk. Nem tervezek komolyabb pontozást, de csupán jelzésképpen adjunk erre egy mínuszt (-).
Két-három óra zötykölődés után megérkeztünk szállásunkra, a református kollégiumba. Mindössze tíz perc séta volt az állomástól, nem negyven perc buszozás, ami kellemes meglepetés volt. A hely szinte teljesen üres volt, az ágyakon lévő falfirkákból rájöhettünk, hogy a vallásos áhítatra nevelt gyerekek sem különböznek sokban tőlünk, Linkin Park és egyéb falfirkák színesítették a fekvőhelyeket. Sajnos háromnegyed óra után (még el sem kezdtünk kártyázni… az AKG-s táborokban jellemzően sosincs szabadidő) jött a program (-), ami városbújócska volt. Sokan nem szeretik az ilyet, de én szívesen sétálgattam, valamelyest bejártuk a várost, én személy szerint jól elvoltam (+). Ilyenkor nyilvánvalóan nem a hozzá tartozó feladatlap tökéletes kitöltése a lényeg, a felét amúgy is lenéztük a netről. Más körülmények közt számonkértem volna, miért ily könnyen megkerülhető a feladatok megoldása, de, ismétlem, most nem ez volt a lényeg.
A következő program a vacsora volt. A nagy tételben vásárolt menza helyett a szomszédos kis étteremben (++) volt menü. Személy szerint igen kevés dolgot eszem meg, így nem vagyok kvalifikált az ételek megítélésére. A vegáknak gyakran voltak időbeli problémáik, nem egyszer feledkeztek meg róluk. Az meg csupán megmosolyogtató volt, hogy Shakespeare nevét a kiakasztott idézeten Shakspere-ként abszolválták.
Este mindenki leült a patrónusával (igen, mi az újjal), átbeszélendő az előttünk álló speciális nyelvi évet az órarendtől kezdve mindenfélén át. Személy szerint zavart, hogy a tábor során ritkán volt csak lehetőségünk érintkezni új patrónusunkkal – én mindenképp úgy intéztem volna, hogy több időt tudjon a csibével tölteni. Ezek után sem volt szabadidő, helyette minden szoba kapott egy ezer darabos puzzle-t. Ezt egy remek pedagógiai húzásnak találtam! Az enyhe versenyhelyzet és a puzzle jellege összehúzza a társaságot és egyébként amúgy is egy jó szórakozás (néhányunknak legalábbis). Utólag elmesélte nekem I., hogy egy tanár hétéves unokahúga (ha jól emlékszem) adta az ötletet. Innen küldöm gratulációm neki (++).
Fürdés, alvás, end of day 1. A második nap eseményeire remélhetőleg nem kell egy hónapot várnotok.
Utolsó kommentek