Síszünet előtt, érettségi-jelentkezés „után”, egyéb kis apróságok. Heti apró, vagyis inkább „Múlt heti apró”.
Kezdjük talán az előrehozott érettségire való jelentkezéssel és azzal a ténnyel, hogy a németcsoportból tudomásom szerint kivétel nélkül mindenki megy középszintűre, úgyhogy ezúton szeretném visszavonni a szétesésre és lelassulásra vonatkozó megjegyzéseimet. A jelek szerint az elvárásaim nagyjából csomolungmai magasságokban vannak. Mindenesetre sok drukkolós kéz- és lábtörést mindenkinek. Vagy nem ezt szokták mondani…?
Kedden írtunk médiadogát, emlékeim és a Mayor szerint nem volt bejelentve (ritkaság nálunk az ilyen), bár mivel a tök egyszerű/véleménynyilvánítós kategória volt (és mint O. közölte velünk, jók is lettek), nem is katasztrófa. Persze nem lehet minden tantárgynál ilyen jellegű dolgozatokat íratni (matekból vicces lenne egy „szerinted objektív-e a másodfokú egyenlet megoldóképlete?”-dogakérdés), de nem lenne rossz ötlet bejelentetlenül időről időre az előző órákon átvett dolgokról egyértelmű dolgokra rákérdező/véleménykifejtős kérdésekből összeállított rövid dolgozatokat tartani. Az órai figyelmet talán kicsit növelné.
Ha már dolgozatok! A németes szódogák – elméletben – úgy működnek, hogy a leckékhez tartozó szólistákat általában két nap alatt tanuljuk meg, első napra házi az első fele, másodikra a másik. Elméletben bármikor írhatunk szódolgozatot, de a praktikus szempontok (is?) arra ösztönzik L.-t, hogy csak a leckék végén legyen szódoga, már amikor. Ez azzal a szerinte nem pozitív fejleménnyel jár (nem véleményezni akarom ezt, csak faramuci a mondatszerkesztésem), hogy a szódolgoza várható/bejelentett időpontjára, a lecke végére hagyjuk a teljes szótanulást. De hát persze hogy ezt tesszük, ha ennyire, hm, németesen rendszeresek a szódolgozatidőpontok! Ha a cél a rendszeres tanulás és nem a rendszeres, lehetőleg mindenre kiterjedő számonkérés, írjunk csak random időközönként szódolgozatokat!
Ezzel ügyesen át is kötöttem narratívám fonalát a németre. Ez már csak azért is jó, mert a következő négy-öt gondolat a németórákról fog szólni.
Zuerst, szerdán egy érdekes vitát folytattunk, ööö, civilizációórán, ha jól emlékszem? Szerdán elvileg az van. Több helyütt is megfogalmaztam, hogy ezeknek az „ortodox” németóráknak később lesz igazán haszna, amikor már tudjuk használni a nyelvet, s úgy néz ki, lassacskán igazam is lesz, ugyanis a társaság egy jó kis vitába keveredett. A téma nem volt más, mint a… akadémikusan akarok fogalmazni: nemi szerepek a flört során a huszonegyedik században. Normálisabban megfogalmazva: normális-e, ha a fiú nem megy oda a lányhoz, vagy ha az utóbbi meg oda az előbbihez? A témáról majd tervezek írni ezt-azt a Vélemény Reprinten, suliügyben csak annyit róla, hogy egyrészt mindenki aktívan részt vett benne, nagyon sokáig németül, de ami a legérdekesebb, az az, hogy egy idő után olyan szintre jutott a társaság, hogy németül nem tudták kifejezni a gondolataik, ezért magyarra váltottak. És lehetett. Már csak azért is, mert előtte mindenki aktívan németül karattyolt. Érdekes és tök jó németügyi, tematikai, csoportdinamikai és pedagógiai szempontból is.
Volt gyilkosozás is, ráadásul a „klasszikus” németórán. Óra második felén. Ilyenkor, ha előjön a bennem lakó blogíró, az jut eszembe, hogy állunk időben az anyaggal, ha ez belefér: a jelek szerint jól.
Csütörtökre cirka nyolc oldalnyi házit kaptunk, benne – gyors becslés csupán – kb. hatvan lefordítandó mondatot. Ez egy dolog, sokan és sokat szívtuk a fogunkat miatta. A nehézség „csupán” a kijavítása, szinte az összes óra erre ment el. A hallásóra is. Ez a normális procedúra, vagy most csak így alakult? Vagy félretettünk valamit, hogy javíthassuk a rengeteg házit? Ha nem, akkor tuti ez volt az ideális felhasználása az extra időnek? Egy csomó favágós feladat (én vagyok a csoport „ufója” de kb. két óráig írtam cakumpakk), aminek a javításával megy el az összes idő? Nem vágom, tényleg nem. Nem a hosszú házival van a bajom (ld. itt), de az időbeosztás és felhasználás itt egyáltalán nem tűnt ideálisnak számomra.
Szünetre is – relatíve – sokat kaptunk, bár a nagyját konkrétan a lyukas órában megírtam (ismét, ufó). Mindenesetre annyira nem sok. Maradjunk csak annyiban: nem éppen kilencszer annyi, mint a csütörtökön feladott házi.
Emlékeztek a Kreatív Napokra? És a másodikra az „izgalmas” és „kreatív” szövegírási maratonnal? A szövegeket azért írtuk, hogy elküldjük a németországi iskolásoknak, akikkel kapcsolatban állunk. A közelmúltban felállt egy fórum/chat hibrid valami (még nem volt szerencsém felmenni, csak mástól hallottam a milyenségéről), az ottaniak azonban – ismét csak hallomásból – megkérdezték, minek a rövidítése az AKG. A jelek szerint nem kapták meg a szövegeket. Cirka három hét alatt. Tudom, hogy a tanáraink elfoglaltak és – főleg velünk – rengeteg a dolguk, de talán az e-mailben megkapott, begépelt, leellenőrzött stb. szövegeket elküldeni talán nem egy lehetetlen küldetés ennyi idő alatt. Persze az is lehet, hogy csak pont egy olyan egyén volt fenn a chaten, aki tojt az összes megírtra, nem tudom. Minderről csak szombaton értesültem, így ellenőrizni és utánajárni nem tudtam.
Irodalmi önképzős hír: még nem tudjuk, a téma az utcán hever-e, de ennek érdekében tettünk egy sétát a foglalkozáson. Örülök, hogy ebbe a kreatív, inspirációgyűjtő irányba haladnak a foglalkozások.
És még egy dolog: szombaton volt szerencsém megnézni A hullámot. Namármost, ezt a filmet, ha jól emlékszem, tizedikben, megnéztük együttéléstanon – illetve hát megnézték a többiek. Jómagam nem voltam ott. A közeljövőben majd írok róla valamit a Vélemény Reprintre. Ide csak annyit, mert valamilyen szinten adott az összehasonlítás a fenti film és Az osztály között: A hullámot túl korai volt szerintem akkor leadni, ehhez a filmhez érettebbnek kell lenni tizedikesnél, az üzenetének teljes megértését és megfelelő súllyal való értékelését szerintem mondjuk jövőre lenne érdemes megpróbálni. Ellenben Az osztályt a sokkhatás érdekében mondjuk nyolcadikban lenne érdemes. Azon film üzenetének (iskolai erőszak és „bullying” hatásai) ugyanis komoly aktualitása van egy gimnázium elején.
A héten – lévén síszünet – valószínűleg elmaradt Heti aprókat és/vagy restaurált ÓÓ-posztokat olvashattok majd, már amennyiben lesz kedvem és időm hozzájuk. Előbbi valószínűbb, mint az utóbbi.
Utolsó kommentek