Rendkívül boldog lennék, ha most egy kőkemény kritikát fogalmazhatnék meg, mindenki számára bizonyítva, hogy a blog célja és stílusa nem változott. Sajnos a németórák jók.
L. az évfolyamvezetőnk, így többé-kevésbé már megismertem az elmúlt négy évben. Valószínűleg én több meglepetést okoztam neki az új tanév során eddig, mint fordítva – ez alatt nem csak a blogot értem, a folyosó interakciók alapján nehéz rólam helytálló képet kialakítani.
A németórák jók, őszintén szólva nem is értem, ezzel a tempóval hogyhogy nem a felsőfokú a cél (nekem az, de a tanárok szeme konkrétan keresztbeállt, amikor közöltem velük). Az AKG kereteihez képest poroszos fegyelem van L. németóráin (ami annyit tesz, hogy ülünk és 85 percen át a feladatot csináljuk aránylag csendben), legalábbis a nagycsoportos órákon. A délutánin, ahol kevesebben vagyunk, már nagyobb a lazaság, de bele is fér. Amíg gyorsan haladunk és rend van, nekem elég sok minden belefér. Negatív kritikám (egyelőre?) nincs, csak két kérdés, amire nincs válaszom.
Ez pedig a következő: vajon hogy bír(na) el L. egy fegyelmezetlen társasággal? A jelenlegi németcsoport nagyon jó, mert dolgozni akar. Addig oké, hogy rend van az órákon, de mi van, ha nincs? Más évfolyamról azt mondták, hogy olyankor már problémásabb a helyzet.
Elnézve a csoportot, egyelőre abban bízom, ezt személyesen nem fogom megtapasztalni. A kérdés azonban ott pörög a fejemben.
A másik a következő: mi lesz majd, ha páran leszakadnak, s páran meg előreszaladnak? Nyilvánvalóan nem ez az első nyelvi év, s nem most fognak ezek a problémák először felmerülni. S mégis, egy kis aggodalommal töltenek el ezek. Egy hónap után minden jól működik, de lesz még nyolc, egyre nehezebb hónap. Nem vagyok benne biztos, hogy az elképesztő mennyiségű házikat (ennyit kaptunk csütörtökön: 10 oldal külön lap, 2 feladat a munkafüzetben, egy fogalmazás és 40 szó női és többesszámi verzióval – ez önmagában is nyámi, pláne a nálam kevesebb szabadidővel gazdálkodó és korábban fekvő osztálytársaimnak) még januárban is mindenki meg fogja csinálni. L. nagyon dicséri a csoportot (hogy konkrét legyek, a kis délutáni csoportot, de felteszem, a nagy sem elfogadhatatlan), s mondom, egyelőre tényleg minden rendben. De látva, hogyan működnek a kamaszok, kétlem, hogy ez végleg így is maradna.
Érdekes lesz a banzáj. Szívből remélem, hogy elmarad.
(A másik némettanárról, Sz.-ről és óráiról a következő posztban értekezem)
Utolsó kommentek