A „Nagy lépés előre” sorozat az év végén esedékes tantárgyválasztás kapcsán zajló „hivatalos” folyamatokat fogja dokumentálni, személyes dilemmáimmal egyetemben. Úgy érzem, ez a téma többet ér, mint egy bekezdés az aktuális Heti apró-posztban.
A mai csibén az évfolyamunk (és a párhuzamos képzés azonos korú tagjai) hétköznapi csibe helyett a színházteremben hallgatták a „főbb” tárgyak rövid ismertetését. Természetesen nem arról volt szó, hogy mit tanítanak matekórán, hanem arról, mi a különbség az A és B csoportok közt (előbbi emelt érettségire, utóbbi középszintűre készít, ez legalábbis egy szinte tökéletes értelmezési ökölszabály) a konkrét tárgyak esetén: ha már lehet tudni, elmondták, melyiket ki tanítja, illetve a szintek közti különbségeket, óraszámokat, némi „hogyan tanuljunkot” is belecsempésztek röviden, már aki.
A mai napon az irodalom+nyelvtan, matematika, történelem, természettudományok és közgáz tanári képviselői beszéltek a fentiekről, ha nem is pont ugyanilyen, de hasonló ismertetések az év folyamán többször is lesznek majd.
Anélkül, hogy most a konkrétumok felesleges ecsetelgetésébe kezdenék, az egésznek a „hangulatáról” és körülményeiről szólnék pár szót, szokásomhoz híven. Legelőször is, miképp tudnám definiálni ennek a kis tájékoztatónak a funkcióját? Elvégre ez most nem egy minden részletre kiterjedő, alapos tájékoztató volt, csupán egy gyors átvezető – s szerintem a legtöbben, ha a konkrét tárgyakat és szinteket talán nem is, de egy általános tantárgyi irányt már tudnak. Általános tájékoztatóul a körülbelül egy órás kis szónoklatok tökéletesen megfeleltek, engem személy szerint majd az érdekel, hogy azok kibe/mibe tudnak kapaszkodni, akinek dunsztjuk sincs a hogyan továbbról.
Nyilvánvalóan, ahogy a tananyag is általában, ezek a kis beszédek is épültek valamire, mégpedig arra, hogy azok hallgatják elsősorban, akik az adott tárgy iránt érdeklődnek. Így kezdetnek tájékoztatásképp szerintem ez megfelelő is volt. Kíváncsian várom a konkrétumokat, pláne a fenti kérdésem fényében.
A legtöbb tárgyat kvázi vagy akár teljesen elölről, ismétléssel kezdjük. Csak én szívom ilyenkor a fogamat? Valamit megtanulunk egyféle csoportosítással négy év alatt, majd egy év szünet után a, ha nem is romokra, de poros oszlopokra építünk két éven át intenzíven (feltételezem, az időkihasználás sokkal jobb lesz, mint az epochákon) ugyanazt másképp… nem tudom, én másképp szerkeszteném a hat évet. Természetesen nem állítok össze tanrendeket és nem látok rá a pedagógiai vonulatokra, megjegyzésem természetesen teljesen szubjektív – de valahogy nem tűnik ideálisnak az időbeosztás. Természetesen ha elvesztegetett időt keresek, az epochák alacsony időkihasználtságára gondolok (ld. a töriposztom, kontraszként a német itt olvasható).
Lemorzsolódás. Ez a bűvös szó nem egyszer hangzott el, s számomra – kissé talán elvont módon – a gyors haladást ígéri. Az epochális rendszerben lemorzsolódásról nem lehetett szó. Nem volt alacsonyabb csoport, év végén leadható tárgy. Mindenkinek ugyanazt az anyagot le kellett adni, s az elsődleges cél az, hogy mindenki a lehető legjobban megértse. Amikor időveszteségre gondolok, elsősorban nem ezt értem ezalatt, de ez egy, az epochális rendszerben szükségképpen benne lévő, természetesen hasznos fék. Engem nem zavar, hogy a továbbiakban ez nem lesz ott – főleg azért, mert nem kell olyan tárggyal foglalkoznom, ami nem érdekel. Szerintem ezzel más is így van.
Örömmel láttam, hogy a legtöbb hasonló összeülős-hallgatós programmal ellentétben sokkal kisebb volt az alapzaj, kivéve egy, a két előadás közti kis szakaszt, ahol évfolyamvezetőm (is) igyekezett erre-arra fényt vetni. Jó látni, hogy ebben a korban már egy ilyen dolognak érzik a fontosságát a gyerekek. Természetesen nem arról van szó, hogy mindenki üljön kussban egy órán át és meg se pisszenjen, magam is tettem pár megjegyzést: a folyamatos, befordulós duma azonban szerintem egy nagyon rossz bizonyítványt állít ki a felnőttség határán lévő fiatalokról. Ez minden, csak nem unalmas.
Ígéretemhez híven egy kicsit írnék a magam dolgairól is, mintegy be-, vagy átvezetve a hamarosan énbloggá váló Vélemény Reprintet (ahol hamarosan talán már el is kezdek írni ezt-azt…). Röviden: matek emelt fix; töriből emelt… hm, valószínű; irodalom emelt fix; közgáz valamilyen formában szintén (ott, ha jól emlékszem, csak egy csoport van), a töri melletti kísérőtárgyak (társadalomismeret, 18-1900-as évek szociológiája (sarkosítok), hétköznapi jogismeretek) érdekelnek, de időhiány esetén valószínűleg az itteni választásom lesz egyike a potenciális kihullóknak, már ha az órarend azt igényli; média fix, mert hát ugye érdekel. Talán fizika, talán akkor is, ha nem lesz törvényileg kötelező valamit. Akkor viszont valószínűleg emelt. Még nem tudom.
Még biztos van nyolcszázhúsz tantárgy, ami érdekel és nem jutott eszembe. Majd pótolom. Most már szeretném ezt kitenni és menni esti sétámra.
Utolsó kommentek