Az AKG tizenegyedikes évfolyamai különleges oktatási rendszert kapnak. Intenzív nyelvtanulás mellett az angoltudás szinten tartása és pár testnevelésóra mellett egy különleges, média névre elkeresztelt tantárgyat kapnak. A rejtélyes tantárgy, ahogy az menet közben kiderül, egyáltalán nem azzal foglalkozik, amit a neve sejtet.
A médiaóráról írt írásom itt olvasható.
Bár a tanultakat különböző, a médiához szorosan kapcsolódó témákon keresztül adagolják a tanulók agyába – dokumentum- és játékfilmek, képek, reklámok és egyebek -, valójában egyáltalán nem erre koncentrál. Ha az ember egy kicsit is odafigyel, hamar nyilvánvalóvá válik: csupán a modern életben való túlélés oktatása a cél, és ez nem csak önvédelmi technikákat foglal magába. Megtanítják – képek és filmek útján -, hogyan elemezzük embertársaink testbeszédét, mozdulatait, arckifejezését, és milyen következtetéseket vonjunk le belőlük. Tudjuk, mikor próbálják hazugságaikat elpalástolni, mikor idegesek, és mikor nem biztosak az igazukban, mikor nyugodtak, és mikor feszülnek pattanásig az idegeik.
A testbeszéd alkalmazása és olvasása egyértelműen olyasmi, ami fajunkban, és a világ minden más fajának génjeiben alapvetően kódolva van. Ugyanakkor kultúránk több ezer éves pályafutása során mindezt alattomosan összekeverte, és a megértés, illetve sokkal inkább az odafigyelés képességétől rendesen megfosztott minket. Na erre szoktat és oktat vissza a média. Csak sajnos nem a legjobb úton. Tanárunk szavaiból gyakran kivehető, nem feltétlenül azért tanulunk ilyesmit, hogy ha majd a „gyilkos gonosz hazaáruló multicégek majd ki akarnak semmizni, csak alacsonyabb hatékonysággal tehessék majd”, sokkal inkább, hogy hogyan tegyük tönkre valakinek az életét mindazon apró jelek segítségével, melyeket ő maga ad nekünk. További fontos probléma, hogy amikor tudatosan kezdjük figyelni és alkalmazni ismereteinket a testbeszédről/metakommunikációról, az egész gépiessé, műanyaggá válik.
Az egész úgy fejlődött ki, hogy csak a tudatalatti generálja és olvassa ezeket, adott hatékonysággal, nem pedig úgy, hogy mindenki mindent tudhasson mindenkiről. Az emberi kapcsolatokat egy perc alatt felborítja, ha megpróbáljuk gyerekkorunk óta berögzülten használt testbeszédünket bizonyos helyzetekben máshogy alkalmazni, mások hasonló, de eltérő szokásait értelmezni és a levont következtetéseket tényként kezelni, persze félreértve, és hatalmas, továbbra is teljesen félreértelmezett konfliktusokat létrehozni.
Természetesen aki az egészet tapasztalatok és rengeteg tudás felvétele után alkalmazza, tudatában annak, mit csinál, annak kevesebb gondja akad majd belőle, és a környezete sem biztos, hogy komoly kárt szenved. Viszont amikor fiatal félfelnőttek tömege kezdi el rosszul alkalmazni mindezt önmagukkal és egyéb, ilyen tanításban nem részesülő emberekkel szemben, akkor az egész kizárólag a káoszt táplálja. Cél ez? Nem. Remélhetőleg.
Utolsó kommentek