Rendszeres olvasóim emlékezhetnek a „Miért jó egy alternatív iskola?” c. könyvből kivett diagramra, és az az alapján levont összefüggésekre. Emlékezhetnek arra is, hogy kiderült, elnyomtatták a diagramot, s hogy még ezen is össze tudunk zörrenni Baranyai Istvánnal (a könyv oldaláról készült fotó tőle származik). Teszek egy újabb kísérletet, jó? Csak reméljük, hogy nem jobbról balra kell olvasni a sorokat, vagy valami.
A Paint csodájának köszönhetően most már helyükön vannak az adatok, a legkevésbé elfogadott túlélési technikák legalul olvashatóak. A statisztikák, mint már az előző írásban is megemlítettem, 2006-osak. Az eredeti képet és a hiba részleteit a poszt elején linkelt írásokban találjátok.
Amikor csodálkozva nézegettem az eredményeket, a jegyzeteim mellett azzal hessegettem el a gondolatot, hogy „a fordított eredmény még nagyobb baromság lenne”. Ott és akkor az 1-5 értékek megfordítására gondoltam, de így is vannak furcsaságok. Nézzük.
Az első, mint már annak idején is leírtam, az az, hogy egy alternatív, személyiségközpontú, igen sok kérdés dolgában meglehetős lazaságot és/vagy elnézést tanúsító iskola ennyire keményen veszi, legalábbis elviekben, az olyan dolgokat is, mint a késés vagy a nem készülés (ne feledjük, „inkább nem elfogadható” és „egyáltalán nem elfogadható” között ingadoznak az értékelések). Mindez annak fényében a leginkább érdekes, hogy tapasztalataim szerint a puskázást (is) azért elég lazán kezelik. A Heti apróban írtam arról, hogy a némettanárunk (aki tényleg egy tapasztalt pedagógus) úgy vélekedett, hogy a gyerekek utólag nagyon bánni fogják, hogy nem használják ki ezt az évet, és ő azért pontosan látja pl. azt, hogy ki kiről másol. Erre én azt írtam, hogy én nem várnám meg, hogy a gyerek rájöjjön (bár nagyon érdekes kérdéskört vezethet fel ez a téma), hanem – lévén egy nagyobb élettapasztalattal rendelkező egyén – preventív metódusokat (pl. a jó öreg büntetések) vetnék be. Ilyen helyzetben szerintem ez érthető, és egy tanár, lássuk be, mást nem nagyon tud csinálni. Ez azonban szerintem nem ok arra, hogy ne csinálja. Érdekes kettőségbe nyújt betekintést az, hogy ennyire elítélik ezeket a tanárok, s mégsem nyúlnak a konvencionális eszközökhöz.
A lesés és puskázás, valamint a másolás és más feladatának beadása (illetve a feladat mással való megoldatása) közti értékkülönbség még mindig meglep, hiszen alapvetően ugyanazokról a dolgokról van szó. Mire fel az a 62 század különbség (ami 1-5 skálánál meglepően nagy, a felmérés által „kihasznált” 1-2,28 „skála” esetén meg pláne)? Mire fel a 26 század különbség lesés és puskázás között? Egyáltalán mi alapján értékelik a lesést jobban, a puskázást rosszabbul? A lesést azért veszik egy kicsit jobban, mert az egy közösségi dolog? A másolás esetén is ez volt a kritérium talán?
Továbbra sem tudom, mi számít rendbontó titkos akciónak. Hogy idézzem az előző posztot, „Hógolyózás a folyosón? A konyhán keresztül a CBA elé szökés? A suliról való szubjektív kritikablog írása? Bombariadó/a tűzjelző bazerálása?” Lett légyen bármi, mindössze 5 századdal rosszabb, mint a puskázás, amiről meg már megvannak a tapasztalataink. Figyelemre méltó, hogy a szöveg állítása szerint volt egy tanár, aki teljességgel elfogadhatóként értékelte az ilyeneket. Na de milyeneket?
Ennél a posztnál is felvetem, miért értékelik – még így is – ily rosszul a tanárok azt, ha valaki nem készül? „Szerintem ez egy fokkal gyakrabban fordul elő szándéktalanul, mint például a puskázás, a másolás vagy hasonlók. Ráadásul nem is jelenti azt, hogy a diák valamit megakasztana vagy akadályozna vele: „egyszerűen” fogalma sincs arról, mi történik, vagy legalábbis az aznapi anyagrészt nem tudja – s ez, lássuk be, igen gyakran előfordul egy iskolában.” Nem állítom, hogy buksisimit érdemel az, aki ezt csinálja, de ez sokkal inkább ideiglenes, nem szándékos és „tüneti”, mint mondjuk a puskázás. A poszt végén leírom, én milyen pontokat adtam volna a túlélési technikákra, erre speciel hármast.
Azt, hogy egy gyerek „szándékosan (meg)akadályozza az iskolai munkát”, én úgy értelmezem, hogy mások figyelmét is elvonva marhul az órán. „Ha ezt ilyen szinten elfogadhatatlannak tartják a tanárok, én azt gondolnám, következnének a retorziók és büntetések, nem azért, mert ez egy normális iskolában így menne, hanem mert ez lenne a természetes reakció egy ténylegesen kártékony és a jelek szerint ennyire elítélt túlélési technikára” – ezt anno, tévesen, a nem készülésre írtam, de jelen állapot szerint ide illik. Természetesen vonatkozna a puskázásra és a másolás minden formájára is.
A kritérium megfogalmazása szerintem egyébként nem a legideálisabb, szerintem például nem minden tanár venné ide az óra alatti beszélgetést. Ha már a kritériumokat böngésszük, vajon mi a lényegi különbség a teljes iskolai foglalkozásról és a teljes tanítási napról való ellógás között? Na de vissza a tárgyhoz.
A kritérium megfogalmazása szerintem egyébként nem a legideálisabb, szerintem például nem minden tanár venné ide az óra alatti beszélgetést. Ha már a kritériumokat böngésszük, vajon mi a lényegi különbség a teljes iskolai foglalkozásról és a teljes tanítási napról való ellógás között? Na de vissza a tárgyhoz.
Most már csak egy feje tetejére állt világ Földön hagyott nyomai maradnak. Hogy mire gondolok? Lássuk:
Miért rosszabb a másolás, mint az egész napról való ellógás? Előbbivel legalább valami bemegy a gyerek fejébe. Miért jobb, ha a diák csak az iskolai foglalkozásokról lóg el, mint ha egész nap be se jönne? Talán, mert utóbbi esetben van plusz egy adag ebéd? Miért rosszabb, ha valaki valótlan indokokat talál ki annál, mint ha nem készül? Egyáltalán miért ilyen rossz, ha valaki valótlan indokokat talál ki? Engem az jobban zavar, ha Józsi nem csinál házit, mint ha azt mondaná, hogy megírta, de náluk ebédelt Orbán Viktor és tévedésből azt ette meg a krumplipaprikás helyett. Miért van a többi technikához képest középen (1,65) a puskázás és miért a létező legrosszabb a más munkájának beadása (1,03)? A puskázó ember végső soron a tankönyvkészítők munkáját adja be. Sarkos a párhuzam, tudom, de szerintem érthető. Hogy lehet „inkább nem elfogadható” a késés egy csengő nélküli iskolában, ahol ez óhatatlanul előfordul? Az egyik biztosítékkiverő nálam az volt, hogy miért jobb, ha a gyerek nem figyel az órán, mint ha nem készül? Az utóbbi sokkal inkább akadályozza az anyag megértését, ha már választani kell. És már csak meg sem említem ismét a másolás különböző permutációi közti értékelési különbséget!
A végére pedig jöjjön, ahogy ígértem, az én értékelésem:
Nem készül fel órára: 3Nem veszi ki a részét a csoportmunkából: 2Késik: 3Nem azzal foglalkozik órán, amivel kellene: 1Les valakiről: 1Valótlan indokokat talál ki: 3 (egyébként voltaképp nem is érdekel)Ellóg egész iskolai foglalkozásról: 1Puskázik: 1Rendbontó titkos akciókban vesz részt: 2 (fogalmam sincs, mi az, értékelésemhez az egyik matekórán elengedett csótányok történetét vettem alapul)Ellóg egész tanítási napról: 2Szándékosan megakadályozza az iskolai munkát: 2 (bár itt tényező, hogy diák vagyok, magamat figyelmen kívül hagyva 1-et adtam volna)Megoldatja a feladatát mással: 1Nem valódi dokumentumokat mutat be: 1Más feladatát adja/mutatja be: 1Átlag: 24/14=1,71
Na, legalább arányaiban egyetértünk, kedves tanári kar. Egy icipicit még lazább is vagyok – most tekintsünk el attól, hogy tudathasadás hiányában az én kérdőívem mindössze egy ember véleménye alapján készült, a másikkal ellentétben. És még nekem mondják, hogy „egyszerűen rossz iskolába jártál - sokkal megfelelőbb lenne számodra mondjuk a Móricz, ahol a XVIII. századi poroszos drill a stílus, mert a tanárok emberi és szakmai képességei annyira terjednek ki.” (via).
Utolsó kommentek